- melléklet a 114/2013. (IV. 16.) Korm. rendelethez
Javaslat
Vincze Sándor vőfély munkásságának
települési értéktárba történő felvételéhez
I.
A JAVASLATTEVŐ ADATAI
- A javaslatot benyújtó (személy/intézmény/szervezet/vállalkozás) neve:
Gátéri Települési Értéktár Bizottság
- A javaslatot benyújtó személy vagy a kapcsolattartó személy adatai:
Név: Jánosiné Gyermán Erzsébet
Levelezési cím: 6111 Gátér, Petőfi Sándor u.16.
Telefonszám: 06-76426-138
E-mail cím: gater@freecomp.hu
II.
A NEMZETI ÉRTÉK ADATAI
- A nemzeti érték megnevezése:
Vincze Sándor vőfély munkássága
- A nemzeti érték szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása
agrár- és élelmiszergazdaság | egészség és életmód | épített környezet | |
ipari és műszaki megoldások | X kulturális örökség | sport | |
természeti környezet | turizmus és vendéglátás |
- A nemzeti érték fellelhetőségének helye:
6111 Gátér, Dózsa György u. 72.
- Értéktár megnevezése, amelybe a nemzeti érték felvételét kezdeményezik
X települési | tájegységi | megyei | külhoni magyarság |
- A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása:
Vincze Sándor 1946-ban Csongrádon született, Tömörkényen nevelkedett. A vasúthoz ment dolgozni, így került Gátérra 1965-ben, majd itt családot alapított. Vőfélykedése előtt nem volt semmilyen hobbija. Az ihletet a félegyházi Tarjányi Mihálytól kapta ,akivel gátéri fiatalok lakodalmában voltak együtt, Vincze Sanyi csaposként, Misi vőfélyként, és ő beszélte rá, próbálkozzon a vőfélymesterséggel. Ez 1984-ben volt. 1985.november 30-án volt az első lakodalom Gátéron, melyben már önállóan vőfélykedett. Első évben már közel 20 lakodalma volt, később már 37-et is elérte. 2000 körül ez a hagyomány szinte lefutott, alig volt lakodalom. 2005-ben éledt újra. A verseket könyvtári anyagból és régi vőfélykönyvekből tanulta. Berényi Jani bácsi, félegyházi vőfély volt a tanítómestere, aki a gyakorlati részt mutatta meg. Összesen 635 lakodalomban volt vőfély, melyről nyilvántartást vezet dátum, helyszín és a párok neve szerint. Jó érzéssel töltötte el, amikor lakodalom után köszönő leveleket kapott a házaspároktól, melyben megelégedettségüket fejezték ki. Ahány helyszín, annyiféle ember, annyiféle szokás, kérés! Az 500. alkalommal a szegedi TV és a Dél-alföldi krónika riportot készített vele. A gátéri születésű Kiss Zoltánt, aki jelenleg Félegyházán él családjával, Vincze Sándor indította el a vőfély pályán. Ő már az anyagot inkább videóról tanulja, és 2005 óta töretlenül vőfélykedik. Egy-két gondolat Vincze Sándortól, mint vőfélytől: „ hagyománytiszteletből csináltam mindvégig…..ünneplő vendégek között volt az ember….nekünk munka, a vendégeknek szórakozás…..mi vagyunk a vendégekért és nem fordítva….közel 40-50 zenekarral (1-6 fős zenekarokig)volt kapcsolatom, csapatmunka volt, összedolgoztunk….zenekar-vőfély között a csapatmunkát illetően a jó hangulat nyerő, átragad a vendégekre is…. a háttérben mindent a kezünkben kell tartani, például az időt figyelni – mert a pontosság fontos-ugyanis a közösen előírt menetrendet tartani szeretnénk…….az esetlegesen felmerülő problémák orvoslása elengedhetetlen, a felhőtlen boldogság érdekében..”
Kellékei: a kitűző és a 1,2 l-es kulacs, melyből akár 300! vendéget is meg lehet kínálni.
Egészségi okoknál fogva hagyta abba a vőfélykedést. Utolsó lakodalma 2013. augusztus 30-án, Esztergomban volt.
- Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett:
A vőfélyről már 1395-ben említést tesznek a krónikák, szerepe átalakulóban van, a hagyományokkal keverednek a modern kor sajátosságai. Bátran kijelenthetjük, hogy kisközségünk hagyománytisztelő falu. Ennek bizonyítéka, hogy 21 éves a néptánccsoport, működik népdalkör és citerazenekar, valamint büszkélkedhetünk vőfélyekkel is. Bujáki Ferenc- 1940-es évektől-1973-ig, Kiss Zoltán 2005-től és Vincze Sándor, akinek 28 évig tartó vőfély munkásságát méltónak tartjuk a helyi értéktárba felvenni.
- A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):
gater.gportal.hu/portal/gater/upload/394851_1375209295_00142.pdf